Eternit pala
Beszéljünk őszintén az oly sokat szidott és sokat áldott palákról! A
palatetők nagyságára különböző becslések ismertek: egyes források szerint 100
millió, más források szerint 300 millió négyzetméter tető van ma Magyarországon
palával fedve. Abban mindenképpen egyetérthetünk: sok, nagyon sok. Ennek a
ténynek nem tudnak ma ellenállni Magyarországon a tetőfedő anyagokat gyártó és
forgalmazó társaságok, amelyeket – mintha összebeszéltek volna – ugyanaz a
közös cél hajt: minden palatető tulajdonost rávenni, hogy régi paláját
semmiképpen sem cserélje újabb palára, helyette sürgősen tegyen – és itt már
megoszlanak a vélemények a gyártók és forgalmazók szájíze szerint – tondach-cserepet,
bitumenes zsindelyt, bramacot, lindabot és így tovább.
Én pedig azt mondom: ha szükségessé válik, cserélje mindenki nyugodtan
paláját újra palára, mert a pala sem rosszabb tetőfedőanyag, mint a többi, az
új pala azbesztmentes, és az azbesztes régi pala pedig egyáltalán nem olyan
veszélyes, mint azt sokan szeretik hangoztatni!
A pala több mint 100 évvel ezelőtt forradalmasította a tetőfedőanyagok piacát.
Tűzálló, szilárd, tartós tulajdonságait elsősorban az azbeszttartalmának
köszönhette. Az osztrák Ludwig Hatschek újdonságával meghódította a világot:
szinte nem volt a földnek olyan országa, amely ne gyártott volna a
Hatschek-licensz alapján palát. A több évtizedig tartó diadalmenetet az azbeszt
egészségkárosító hatásaira való ráébredés szakította meg. S ettől fogva torzul
a kép. A torzkép hosszasan kifejthető tartalma helyett álljon itt a lényeg: az
azbeszt „nyers”, feldolgozatlan formájában veszélyes, a vele dolgozóknál
okozhat egészségügyi problémákat. De még nem hallottam, hogy tetőfedőmesterek,
akik sokan vannak, és évtizedeken keresztül sok palát raktak, vagy palatető
alatt lakók – pedig ők is sokan vannak – azbeszttózisban szenvednének. Az
azbesztes pala anyagában az azbeszt aránya nem több mint 14%, az is cementtel,
vízzel elkevert, beágyazott, erősen megkötött. A késztermékből bárhogy vágjuk,
vagy kopik a termék, a pillekönnyű, szálszerű azbeszt már nem tud elemi
szálaira bomlani, nem lebeg a levegőben, hogy könnyen belélegezzük. Darabokra
törhet, morzsálódhat, apró szemcsékre porladhat, de ez már nem veszélyes.
Nem így a szigetelésként felhasznált ún. szórt-azbeszt, mert ott a nyers
azbeszt megtartotta eredeti formáját, gyengén megkötött, a bontásnál,
vakolatsérülésnél az azbeszt-szálak szabadon kerülhetnek a levegőbe és így a
tüdőbe.
Az azbeszt veszélyeiről nagyon sok szó esik, de felületesen, elnagyoltan,
összemosva a nyersanyagot a késztermékkel, palát a szigetelőanyaggal, pedig
óriási a különbség! Nem felmenteni akarom az azbesztet bűnei alól, de teljesen
felesleges riadozni ott, ahol erre nincs szükség.
Egyébként is mindez már a múlt hagyatéka. Ez év elejétől azbeszt-tartalmú palákat nem lehet sem gyártani, sem forgalmazni, sem felhasználni. Az
Eternit négy éve már csak és kizárólag azbeszt-mentes termékeket gyárt. Ezt a
tényt azonban az összes azbesztes félelem ellenére nehéz a közvéleménnyel
tudatosítani. Minden érdeklődéskor többször el kell mondani, hogy az Eternit
termékek már nem tartalmaznak azbesztet. Persze ennek ára van: az
azbesz-tmentes technológia lényegesen drágább, mint elődje volt.
A konkurens társaságok a saját termékeikre való rábeszéléskor előszeretettel
hivatkoznak a régi palatetők esztétikumára is. Igen, a 40-60 éves, vagy nem
egyszer még régebbi palatetők már nem szépek: piszkosak, foltosak, párás
éghajlati viszonyok között, északi fekvésben esetleg mohásak. De csak a
palatetők? Vajon a 40-60 éves, vagy még régebbi agyagcserepek nem piszkosak,
nem foltosak, nem mohásak? Egyáltalán kibírják 40-60 évig? Néztek meg már alig
10 éves betoncseréptetőket, vagy néhány éves kerámiacserepeket? Esetleg pár éve
még harsány színben pompázó cserepeslemez fedéseket? Tudják-e, hány bitumenes
zsindelyfedés hullámosodik fel, ázik be?
Jó, ha elfogadjuk: az idő előrehaladtával minden tető csúnyul: plusz 60-70
foktól mínusz 20-30 fokig, csapadék, szél, por, szennyeződés koptatja a
tetőinket, nem kímélve egy tetőfedő anyagot sem. Erről a tényről a vevőkért
folytatott harcban a forgalmazók persze szívesen megfeledkeznek.
Nem állítom, hogy nincs különbség anyag és anyag között. De a sok tetőfedő
anyag között a paláknak sincs szégyellnivalójuk. Sőt! A palatetők csere nélkül
is felújíthatók: a szennyeződéstől lemosással megtisztíthatók, a fakult, kopott
festett felület újra festhető. Mindez már sokkal nehezebb más tetőfedőanyagok
esetében.
A több évtizeden keresztül jól szolgáló palatetők mellett voltak rosszabb gyártási
sorozatok is, amikor sajnos gyengébb minőségű, gyengébb festésű palák kerültek
a tetőkre. Ezek a palák 10-15 év után problémát okozhattak tulajdonosaiknak,
akiket természetesen nem vígasztal, hogy más tetőfedőanyagok esetén is találunk
jócskán példát reklamációra. A problémák ellenére meggondolandók azok a
szakszerűtlen és esztétikum oldaláról is erősen kifogásolható megoldások,
amikor gyenge minőségű tetőfedőanyaggal – legtöbbször a leggyengébb minőségű
bitumenes zsindellyel – ragasztanak, borítanak le régi palatetőket.
Ha a pala annyira alkalmatlan lenne feladata betöltésére, talán nem ragaszkodna
a műemlékvédelem régi épületek felújítása esetén a palatetők palával történő
cseréjéhez.
A pala több mint 100 éve bizonyítja helyét a piacon, ami nem mondható el minden
ma divatos tetőfedőről. És ha a pala ma nem is olyan divatos, és ha más
forgalmazók és palareparátorok el is követnek mindent, hogy a pala kikerüljön
az életünkből, a pala nem hagyja magát: folyamatosan megújult felületekkel,
formákkal, színekkel, kiszámítható és megbízható üzletpolitikával, értékesítési
háttérrel várja azokat a háztulajdonosokat, beruházókat és kivitelezőket, akik
nem az aktuális divat és reklámkampány alapján gondoskodnak házuk tartós
védelméről.
|