A tapétázás
A legtöbb
ismertető szórólap szerint igen könnyű feladat a tapétázás. Szó se róla,
egyáltalán nem mondható nehéz fizikai munkának, bár a létrázást ez esetben sem
mellőzhetjük, s ez bizony elég fárasztó. A tapétázás nehézsége inkább abban
rejlik, hogy akad néhány kellemetlen helyzet pl. a sarkok, vagy az
ablakmélyedések lefedése közben, ahol egyszerre elbizonytalanodunk. Most hogyan
tovább? Attól is félünk, hogy a széleken felválhat a tapétalapok széle, s e
hibákat utólag már csak nehezen tudjuk kijavítani. A megoldások azonban
általában egyszerűek, könnyen elsajátíthatók, s az alábbi tanácsaink alapján
még abszolút kezdők is bátran neki láthatnak lakásuk kitapétázásának. 
Előtte
azonban foglalkozzunk még kicsit a tapétázáshoz használatos ragasztókkal. Csak
korszerű ragasztót érdemes használnunk. A csiriz, sőt még a sokak által
favorizált CMC ragasztót is jobb, ha elfeledjük. Vannak ezeknél sokkal jobbak,
akár fél órán belül használatra kész ragasztók is. Sőt, a Metylan Instant
speciális tapétaragasztó már 3 perc alatt felhasználható. Az viszont fontos,
hogy az adott tapétafajtához a gyártó milyen ragasztót ajánl, mert azt
mindenképpen ajánlatos megszívlelnünk. A Henkel tapétaragasztói pl.
közismertek, minden háztartási-, festék- és tapétaboltban megvásárolhatók, s
közülük könnyű kiválasztani a megfelelőt. E termékcsaládba nemcsak ragasztók, hanem belsőtéri
simítóanyag és tapétaleoldó koncentrátum, sőt még tubusos szélragasztó is
tartozik.
Ezekeknek a ragasztóknak néhány fontosabb adatát táblázatba foglalták. Ez
azonban csak előtájékoztatás jellegű, vásárlás előtt az adott termékismertetőt
mindenképpen ajánlatos alaposabban áttanulmányoznunk. E tapétázó szerek könnyen
kezelhetők, gyorsan bevethetők, de csak a gyártó által megadott célra, és a
termékismertetőkben meghatározott körülmények között használhatók kiváló
eredménnyel.
Itt kívánjuk újból megemlíteni azt is, hogy a divatos bordűr tapéták
alkalmazásával igen változatos és igényes falkárpitokat alakíthatunk ki, feltéve,
ha már jó előre megterveztünk mindent. E felületmegosztó, tagoló
tapétacsíkoknak ugyanis többé-kevésbé meghatározott helyük van a falon. Az
alsót általában csípőmagasságban, a felsőket pedig a mennyezet alatt kb.10-30
cm között szokás a falra ragasztani. A helyüket azonban vízszintmérővel
beállítva még ezt megelőzően kell a falra jelölni. Erre a legalkalmasabb a
porfestéken áthúzott, s a falon kifeszített csapó zsinór, amelyet a faltól
kissé elemelve, majd elengedve kijelöli a hosszú, egyenes vonalakat. A kijelölt
sávok közötti felületeket nagyon pontosan beszabott tapétacsíkokkal kell
lefedni, majd ezt követően lehet csak a bordűröket a helyükre ragasztani. A
bordűrök azonos tapétaburkolatnál , különböző színtónusú variációk esetében is
attraktív hatásúak , feltéve ha jó ízléssel választottuk meg az anyagok színét,
mintáját, s a tapétázást is gondosan végezzük el .
A tapétázás, mint már említettük addig nem nehéz feladat, míg hozzá nem fogunk.
Sokaknak már az is nehézséget okoz, hogy a ragasztót egyenletesen, se túl
vastagon, se túl vékonyan a tapéta hátára kenjék. Ezen a nehézségen egy közepes
méretű festőhenger könnyen átsegít bennünket, ha ezzel a ragasztót előbb
keresztbe, majd hosszába hengerelve visszük fel a tapéták hátoldalára. A már
bekent részt mindig hajtogassuk össze, hogy ne foglaljon helyet a pihentetés
ideje alatt. Közben ügyeljünk arra, hogy a tapéta színoldalára ne kerüljön
ragasztó, s a csíkok összehajtogatásakor csak a ragasztós oldalak érintkezzenek
egymással. A pihentetés ideje alatt a ragasztó felpuhítja a kárpitanyagokat,
ami megkönnyíti a beigazításukat, elsimításukat.

A tapétázást mindig a mennyezettel, s az ablaktól kiindulva kezdjük el. Az első,
már felázott csíkot az ablak elé simítsuk fel. Ezt a munkát érdemes párban végezni
, így könnyebb a tapétadarabok mennyezetre simítása és egymás mellé illesztése.
Ha a mennyezettapéta az oldalfalakra is lefut, akkor az első sáv
felragasztásakor a sarkoknál 45 fokban vágjuk be az anyagot, majd beillesztés,
sarokba igazítás után az oldalfalak felé simítva haladjunk az oldalfalak felé.
A sarkokban csak e részek falra nyomása után vágjuk pontosan össze az egymásra
került kárpitszéleket. A tapéta anyagát jól nyomjuk a mennyezet és az
oldalfalak alkotta sarkokba. Ha ez félkörívesen lekerekített, előbb lazán
nyomkodjuk a felületére, simítsuk le, s csak ezt követően nyomjuk a tapéta
szélét az oldalfal síkjára.
A mennyezettapéta sávjainak az oldalfalakra futtatott végeit éles, laposan
tartott késsel, vonalzó éle mentén, vagy hosszú pengéjű ollóval vágjuk mindig
egyenesre. Ez utóbbi esetben a vágás helyét tompa élű késsel a vízszintes
kitűző vonalhoz igazodva, vonalzó mentén jelöljük át a tapéta csíkra. A
tapétasávok szélét mindig alaposan hengereljük le . Ezzel ugyanis egyrészt
ragasztót préselünk a szélek közé, másrészt a fellágyult burkolóanyagot csak
így tudjuk tökéletesen a falra préselni. Az esetlegesen szétkent ragasztót
azonnal nedves ruhával töröljük le. Természetesen ezt csak az esetleges
légbuborékok oldalra történő kisimítása után érdemes megtenni. Ha már a
mennyezetet letapétáztuk, alá az
oldalfalakra felragaszthatjuk a felső
bordűrt. Gyakorlatlanságunk miatt előfordulhat, hogy a vízszintes illesztési
vonal nem sikeredik pontosra, ezt a falra ragasztott bordűr tapéta felső éle
mentén után vágva korrigálhatjuk. A szalagtapéta alá került felesleges anyagot
azonban sürgősen távolítsuk el. A bordűr tapétát egyébként a szokásos módon,
ragasztózását követően összehajtogatva pihentessük, majd fokozatosan, a
bejelölt illesztő vonalra igazítva simítsuk le. Ajtótokok mentén függőlegesen
is felfuttathatjuk, de ebben az esetben 45 fokban vágjuk össze a szalagok
végeit. A minták azonban átlósan feleződve folytatódjanak. Az ajtótokok élére
semmiképpen ne simítsuk fel a bordűr tapéták szélét. Ha előzőleg ívesen töltöttük
fel a hézagot, inkább mellőzzük a tokot felül körbe szegő díszítést, mert a
toklécek élére ragasztott szélek végeredményben eltűnnek, s ezt hibaként fogjuk
érzékelni a kész kárpiton, amit jobb megelőzni.
Az oldalfalak tapétázását lehetőleg az ablak mellől kiindulva kezdjük el.
Illesztési élek sarkokra, élekre soha ne essenek, inkább előtte, vagy utána egy
átfedéssel felsimított tapéta csík összevágásával szüntessük meg a kritikus
helyekre eső illesztési vonalakat. Nagyon fontos, hogy az élek épek, egyenesek,
a belső sarkok felülete pedig sík legyen, különben a tapétát nehéz lesz
légbuborék mentesen felragasztani s később fel is hólyagosodhat a sarkokban. Az
ilyen falhibákat a tapéták nem tüntetik el, sőt esetenként pl. csorba éleknél
még ki is emelik. Ezen túlmenően még illesztési nehézségeket is okozhatnak.
Utólag már elég nehéz kijavítani az ilyen falhibákat, ám ha nagyon szembeszökő
kárpithibákat okoznak, feltétlenül gipsszel javítsuk ki még akkor is, ha ez
jelentősen hátráltatja a munkánkat.
Az ajtótokok nem okoznak különösebb nehézséget. A tapétacsíkból előbb nagyolva
vágjuk ki a felesleges részt, majd a toklécek élére nyomott tapéta felesleges
részét vonalzó, vagy lemezszalag éle mentén laposszögben tartott éles késsel
vágjuk le.
Az oldalfalak általában sík felületűek, de akadhatnak rajtuk különféle
kiemelkedő gerendák, oszlopok stb. E részek megkeseríthetik a dolgunkat, gondos
munkával azonban ezek sem okozhatnak problémát. A kiugró falrészek
tapétázásakor oldalról oldalra haladva ragasszuk fel a kárpitanyagot.
Szerencsére a ragasztó által feláztatott tapétacsíkok eléggé felpuhulnak, s így
ha nem is könnyen, de a viszonylag kis felületű részek is jól letapétázhatók.
Más a helyzet, ha a fal síkjából kiemelkedő dobozokat, szerelvényeket kell
"körbetapétáznunk". Ezeket felülről közelítsük meg, majd a felső
kontúr vonaluk mentén vágjuk be a tapétát. A méretüknek megfelelő lyukat két
oldalukhoz illesztett vonalzó mentén végzett bemetszéssel szabjuk ki. A
felesleges anyagot a kiálló tárgy alsó éle mentén, vagy kontúrjához igazodva
vágjuk le.
Kapcsolók, dugaszoló aljzatok esetében is így járjunk el, kivéve ha ezek fedele
levehető. Ilyenkor ugyanis a burkolatuknál kisebb nyílás is elégséges a
számukra, amit akár ollóval is kivághatunk. Mindig arra törekedjünk, hogy
pontosan határoljuk be a nyílások helyét, s csak kellő mérető nyílást vágjunk a
tapétába. A nyílások szeleit pedig mindenkor nagyon alaposan lepréselve
hengereljük a falra.
Vannak esetek, amikor fűtés-, vagy a gáz vezetékek mögött, a tartóbilincseiket
kihagyva kell alájuk tapétáznunk. Ilyenkor előbb a bilincsig ragasszuk fel a
tapétát, majd a bilincs vonalában hasítsuk fel az alsó részt. Közvetlenül a
bilincs mellett ollóval vágjunk ki 1 cm szélesen egy 2-3 cm hosszú lyukat. A
tapétacsík "szárait" ezt követően beigazítva, a cső alá bujtatva, a
hasítás széleit összeillesztve már könnyen a falra ragaszthatjuk a
kárpitanyagot.
A boltívek tapétázása sem okozhat különösebb nehézséget, ha nem kapkodjuk el a
dolgot. Az íves nyílás éléig tapétázzuk le az oldalfalat, s a felesleges
anyagot 2 cm-nyi ráhagyással vágjuk le. A szegélyt vagdossuk be a nyílás éléig,
majd a boltív belső oldalára hajtva hengereljük le alaposan. A szegélyt késsel
vágjuk 5-10 mm szélességűre, majd a másik oldalról is végezzük el ezt a
műveletsort. A boltív belső felületét végül egy pontosan méretre szabott
tapétacsík felragasztásával fedjük le teljesen. A szabályosan ismétlődő
mintázatú kárpitoknál azonban az esetleges mintaelcsúszásokra tekintettel ajánlatos
más, pl. csak anyagában mintázott tapétával, esetleg bordűr tapétával szegve
felragasztanunk.
Végül ejtsünk néhány szót a tapétavégek leszabásáról is. Ezt mindenkor egy
hosszú, lehetőleg acélvonalzó éle mentén éles késsel végezzük el. A késsel mindig
lapos szögben vágjunk, hogy elkerüljük a tapéta beszakadását. Ez főként
papírtapétáknál szokott előfordulni, ha nem elég éles a kés. A vonalzót mindig
a már felragasztott és egyenesre vágott tapéta élek mellé fektessük. A hosszú
vonalzókkal nehéz bánni, a rövidebbekkel viszont könnyű "eltévedni".
Illesztéseknél a kis eltérések is szemet szúrnak, ezért inkább a 70 cm
hosszúságú vonalzókat használjuk. Ha a hátoldalukra vékony gumicsíkot
ragasztunk, akkor leszorítva sem mozdulhatnak el, s egy mozdulattal egyenesre
vághatjuk a tapéták végeit. Ollót is használhatunk, de csak hosszúpengéjűt, s
főként alul, a padlószegélylécekhez történő beszabásoknál, ahol nem olyan
fontos a szélek egyenessége. Ha a lécek alá tudjuk nyomni a tapétaszéleket,
akkor természetesen 5-10 mm-es ráhagyással szabjuk le a csíkok végét, s ezt
követően a tapéták végét spatula élével, vagy kés fokával nyomkodjuk a léc és a
fal közötti résbe. Tapéta forgalmazók Tapétázó szakemberek
|